A palack mögött – Bussay Pincészet

Családi pincészetünk a hármas határ közvetlen szomszédságában, Csörnyeföld település határában a Kövecs-hegyen található. Édesapánk Dr. Bussay László 1989-ben alapította. Az Ő és Édesanyánk dr. Ratkovics Ágnes kitartó munkájának köszönhető, hogy Zala megye ismét felírta magát Magyarország  bortérképére. Édesapánk 2014-ben bekövetkezett halálát követőn vettük át (Dóri és Bianka) a pincészetet. Hozamkorlátozással 5,5 hektáros saját telepítésű ültetvényünkön egy tőkénk egy palack bort ad.
Elvünk az, hogy a legjobb minőséget visszük be a pincébe és próbáljuk nem elrontani azt. Boraink még a gyengébb évjáratokban is rendkívül koncentráltak és testesek, kimagaslóan szép savszerkezettel bírnak. Törekszünk arra, hogy boraink természetes úton, tölgyfahordóban fejlődjenek. Kizárólag palackozásra termelünk. Számunkra a borászkodás egy olyan hivatás, mellyel próbálunk értéket teremteni hagyományos formában. Hisszünk abban, hogy egy jó pohár bor olyan kapocs, amely könnyen besimul bármely beszélgetésbe.

Dóri és Bianka

A ’90-es éveket megelőzve 2 év különbséggel láttuk meg a napvilágot. Dóri egyéves volt, mikor Zalába költözött, én pedig már tisztán zalai szerelem voltam. Az általános iskolát Muraszemenyén végeztük el, majd középiskolai éveinket “szőlő falunktól” 30 km-re, Nagykanizsán, a Batthyány Lajos Gimnáziumban töltöttük kollégistaként. Ennek köszönhetően Zalában nevelkedtünk és a kamaszkori zsebpénzünket, a szőlőt művelve,  Édesapánk oldalán kerestük meg. Ahogy idősebbek lettünk, egyre komolyabb feladatokat bízott ránk. Szerettünk dolgozni, mert akkor vele lehettünk és minden nap megtanított minket valami újra, valami érdekesre. Így sajátítottuk el azt a tudást, amit a pad mögül nem tudtunk volna; úgy, mint együtt élni a természettel, felismerni és megküzdeni a kihívásokkal, melyet az időjárás elénk állít és alázattal viselni a feladatot. Az érettségit követően Pécsett tanultunk tovább: Dóriból Orvos lett, belőlem pedig jogász.

Dr. Bussay Dorottya, a borász…

Az egyetem és a rezidens évek után, 2014 decemberében átvette Édesapánk háziorvosi praxisát és a borászatot. Sokszor megkérdezik tőle, “na de ki most a borász? ” Rejtett mosolya mögül mindig érkezik a válasz : ,,…nálunk nincsenek titulusok… Édesapánk hagyatékát folytatni szeretnénk, megpróbálva azzal a szeretettel és kitartással, amit tőle láttunk, amit vele éltünk át. Amit kellett, amit lehetett, arra megtanított minket. Ő többnyire autodidakta módon sajátította el a borkészítés mibenlétét. Rengeteg bölcsességet hallott a helyi öregektől, amit gyermek korában nagyapjától, a szőlőmunka során szerzett tapasztalataival kiegészített és a hiányzó részeket könyveiből pótolta. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 3 állandó emberünk közül kettő már több éves tapasztalatot szerzett nálunk, így olyan rutinnal készítik elő és látnak hozzá a napi teendőkhöz, hogy délelőttönként nyugodt szívvel láthatom el betegeimet a rendelőben. Ezt a szervezettséget Édesapánknak köszönhetjük.