Örvényeshegy földalatti kincsei – a titokzatos Pálos kolostor

Már első látogatásunk alkalmával csodálattal hallgattuk vendéglátónk, a fesztivál helyszínéül szolgáló Pálos Resort tulajdonosa, Badacsonyi Tamás meséit arról, hogy valaha igen komoly Pálos Rendi kolostor állt Örvényeshegyen. Mára a talajradaros felmérésnek köszönhetően többet tudnak a régészek, igazi kincsre számítanak a feltárást vezető múzeumok munkatársai.

Na, de kezdjük az elején a történetet! Örvényeshegynek nincs sem Wikipedia oldala, sem honlapja, a közigazgatásilag Zalacsány részét képező hegyközségről a legtöbb információt a Pálos Rend honlapján és néhány laikusok számára is elérhető online levéltári dokumentumtárban találtuk meg. Azonnal szembeötlött az a képzavar, mellyel a Balaton-felvidéken található Örvényes is küzd, (melynek semmi köze a mi kis zalai Örvényeshegyünkhöz) Örményes és Örvényes néven is találni feljegyzéseket, de ahogy a név eredetét nem tudjuk, azt sem, hogy mikor és miért alakult át az „m” betű, ami tartalmilag is új jelentést ad a helységnévnek.

Göcseji Múzeum régészeti gyűjteményében található mérműves ablak.

Örvényeshegy első írásos emlékeire nem egy bullában, vagy területadományozó levélben bukkantak először, a vadregényes dombokról először egy 1263-as vizitációban írnak, melyet Pál veszprémi püspök folytatott le a pápa kérésére azzal a céllal, hogy felmérje a remeték vagyoni helyzetét. Ekkor egy Elek azaz “Elek-Zygethe” nevű pálos kolostort említ  a forrás, mely valahol Örményes közelében – prope Ewrmenyes –, feltehetően a Zala szigetén terült el Kehida-Kustány-Kallósd-Zalacsány térségében, de az máig tisztázatlan, hogy pontosan hol lehetett Elek. Elekről a későbbiekben csak egy alkalommal, 1378-ban esik szó. Ekkor a már elnéptelenedett kolostort az örményesi perjel elcserélte egy Csány (Zalacsány) határában lévő birtokra.

Fontos tudni a Pálos rendről azt, hogy ez az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend, amely a mai napig működik (Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje) A rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. A pápa nem hagyta jóvá az új rendet, mert nem látta biztosítottnak a szükséges anyagi feltételeket, ezért Pál veszprémi püspököt bízta meg a szerzetesrend kolostoraink megvizsgálásával. Pál ezt elvégezve nem találta biztosnak a remeték anyagi helyzetét, ezért csak 1308-ban nyilvánították őket pápai jogú renddé Első Remete Szent Pál Rendje néven. A rend központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett.

Az sem biztos, hogy egy új rendi építményről beszélünk, hiszen nem kizárt, hogy már korábban is létezett itt kolostor, ugyanis a XIII. századi összeírásban mindkét kolostornév szerepel. Az összeírásban érintett remetéknek valamilyen érdekük fűződött ahhoz, hogy a kolostorok listáján „Ewrmenyes” is szerepeljen. Ilyen érdek lehetett, hogy az összeírás idején már Örményesen is éltek remeték, de még nem volt templomuk és állandó szállásházuk. Ugyanis a vizitáció végeredményeként a püspök megtiltotta új telepek alapítását, sőt kifejezetten excommunicatiót helyezett kilátásba az új alapítóknak és lakóknak.

A pálos kolostorromok Zalában a vállusi ásatások során kerültek reflektorfénybe. A közeli Vállus település pálos romjait a Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum régészeti osztályvezetője és Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója közösen 2016-ban kezdték el feltárni. A nagy horderejű régészeti eredmények megleptek minket, hiszen a kolostorokról korábban kevés információ állt a rendelkezésünkre. Mikor Badacsonyi Tamás felkeresett bennünket, izgatottan vetettük bele magunkat a munkába – meséli Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum régészeti osztályvezetője az előzményeket.

A kolostorhelyen zajló geodéziai felmérés (Göcseji Múzeum, Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem, Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai),lójában mi van Örvényeshegyen a föld alatt?

Ami az igazi kérdés és a régészekhez hasonlóan minket is izgat, az az, hogy vaójában mi van Örvényeshegyen a föld alatt?

 

A talajradaros felmérés eredményei 2017 év végén bíztató eredményeket mutattak. Sejteni lehet, hogy a föld alatt masszív falak vannak. A felvételek segítségével kirajzolódott a kolostor alaprajza, a támpillérekkel megerősített gótikus templom falai, a kolostorudvart övező kerengő, amelyről az épület helyiségei nyílnak. Ennek érdekessége, hogy a rend tagjait az udvar és a kerengő alatt helyezték örök nyugalomra. Emellett a nyugati szárny és a vélhetően a káptalan terem alapjai is kirajzolódtak – teszi hozzá Simmer Lívia, majd folytatja: A Vállusnál folytatott feltárások során érmék, csontok, és a remeték életvitelére utaló tárgyak is előkerültek, például horgok. Azt reméljük, hasonlóan nagyszabású eredményekkel szolgál majd ez a feltárás is.

 

Mérműves kövekkel Csordás bácsi 1939-ben, Zalacsányban (Göcseji Múzeum Adattárából)

Helyi szájhagyomány szerint a Kehidán gyakran tartózkodó Deák Ferenc szívesen pihent az örményesi torony tövében. Ahogy a középkorban szebb napokat látott várak romjait, úgy a kolostort sem kímélték meg a polgárok, miután funkciójukat veszítették. A község idős lakói Dr. Guzsik Tamás építészettörténésznek elmesélték, hogy a házaik építésekor maguk termelték ki a hatalmas faragott köveket a kolostorépület alapfalaiból. Történetük igazolására több mai házban mutattak középkori faragású kváderköveket. 1979-ben Dr. Guzsik Tamás készített egy fotót Zalacsányban, egy sertésólban, amelynek falába beépítve jól látható a kolostor egy mérműves ablak könyöklő-rézsüjének darabja. Szerencsére a XX. században a helyi plébános az örményesi pálos rom számos kőmaradványát megóvta, és a Göcseji Múzeumnak ajándékozta. A kolostorhely jelenleg legelő, a szabálytalanul elhelyezkedő gödrök, mélyedések az egykori kő-kitermelés maradványai. A közelben viszont ma is jól kivehető az egykori halastó (halfogó medence) helye.

Míg őseik elpusztították, addig a mai helyi közösségek – köztük a zalacsányi és örvényeshegyi lakosság ­­– a társadalmi összefogás résztvevőjeként példát mutatnak a hazánkban leginkább a fémkereséssel azonosított közösségi régészetben. Az önkormányzatok, vállalkozók, állami intézmények és helyi lokálpatrióták nem csupán anyagi forrással, hanem kétkezi munkával állnak a kezdeményezés mellé. Ennek köszönhetően a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum is felfigyelt a kutatásra és melléjük állt, így már az intézményi támogatást is megkapták a régészek a feltáráshoz. Az örményesi romok feltáró munkálatai ősszel kezdődnek el, először csak kisebb szondákat tárnak fel a szakemberek, majd ha felmérték a falak állapotát, remélhetőleg hamarosan megmutatkozik a műszerek által egyelőre csak felvételeken látható kolostorrom.

 

2018-as vállusi ásatáson készült a közösségi régészet önkénteseivel

Forrás: 

*http://www.palosepiteszet.hu/eszak-dunantul-palos-kolostorai/ormenyes/

*Dr. Guzsik Tamás “A pálos rend “születési anyakönyvi kivonata”

*Göcseji Múzeum